2018. április 5., csütörtök

Nathan Filer: A zuhanás sokkja

"Mikor hazamentem, csak apu, anyu és én voltunk. Az első közös esténken belesüppedtünk a nagy zöld kanapéba, ahogy mindig, mert Simon a szőnyegre szeretett telepedni törökülésben - hogy jó közelről bámulhassa a tévét. Ez valamiféle családi portré volt. Nem olyasmi, amiről azt hiszed, majd hiányozni fog. Talán egyáltalán észre sem veszed ezerszer, hogy a mamád és a papád között ülsz a zöld kanapén, és a nagy testvéred folyton útban van a szőnyegen. Esetleg észre sem veszed mindezt. Ám észreveszed, amikor már nincs ott. Annyi helyet észreveszel, ahol nincs, és annyi mindent hallasz, amit nem mond. Én hallom. Egyfolytában hallom."
Matt az elbeszélőnk, aki legjobb képességei szerint igyekszik bemutatni a családját - elsősorban Simont, a bátyját. Az elbeszélés sokszor ugrál az időben, így csak nagyon lassan rajzolódik ki az olvasó előtt, hogyan is halt meg Simon, és mi történt utána Mattel. Érdekes, szívbemarkoló történet - ugyan én humorosnak nem mondanám, bármit sugalljon is az ajánló. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése