2016. augusztus 22., hétfő

Andrew Smith: Stick

Emlékszem, ezt a könyvet a Jerk, Californiával együtt vettem még meg, Martinban. Mivel voltak elemek, amik egyeztek - nevezetesen, hogy mind a két könyvben zaklatott családi háttérrel rendelkező fiúk indultak útnak, és hogy mind a kettőben fontos az önmagukra találás, végül nem egymás után olvastam őket (sőt, gyakorlatilag egy évet kellett várnia ennek a könyvnek, hogy idáig jussak és sorra kerülhessen). 
A történet során 14 évessé váló Stark "Stick" McClellan élete cseppet sem könnyű: mivel az egyik füle hiányzik, alapból is kilóg a többiek közül, akik rendszeresen piszkálják is emiatt. Bosten, a testvére az egyetlen, aki kiáll érte, de otthon mind a kettejüket rendszeresen verik, és bezárják a szüleik, akik bármilyen és minden szabályszegést büntetnek. Mikor Bostenről kiderül, hogy meleg, és emiatt nem maradhat otthon tovább, Stark is útnak indul, hogy megtalálja a testvérét. És útközben... nos, mondjuk úgy, hogy nem eseménytelen az útja. 
Fantasztikusan van megírva - Stick szemszögéből látjuk az egészet, azt, hogy hogyan érzékeli a világot, hogy milyen fizikai változásokon megy át (helló, random erekciók), a bántalmazások, hogy csetlik-botlik a világban, miben hisz és miben reménykedik. Igazából a könyv eleje volt őrületesen hatásos, ütős, az ahogy bemutatja a normál hétköznapokat a McClellan házban, és a St. Fillian szobában. Bár nagyon nehéz témákról ír (gyermekbántalmazás, szexuális zaklatás, bullying - csak, hogy pár példát mondjak), mégis annyira hiteles (és helyenként szívfacsaró) az egész, hogy ettől valahogy könnyen befogadható, olvasható lesz a történet - ami, ha külön, csak az elemeivel találkoznánk, hiteltelen lenne, így egyben viszont mégsem az. Nem is nagyon lehet letenni.
Nagyon tetszett a Bosten és a Stick közötti kapcsolat, Stick és Emily barátsága, Kim és Evan megjelenése - akik azért jóval életszerűbbek voltak, mint Aunt Dahlia. Tetszett, hogy hogy talált egyre jobban Stick magára, és lett belőle Stark. Tetszett, hogy Stark mindig őszinte, hogy bár nem szereti magára vonni a figyelmet, mégis hajlandó kilógni a sorból, ha cigizésről vagy alkoholról van szó, tetszett az ártatlansága - még ha jelentősen kopott is a könyv legvégére. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése