2016. július 7., csütörtök

Antonio Ferrara: Rossz voltam

Lehet, hogy azt gondolod, a tűzcsap tömlője van a kezedbe, de mint látod, a padló nem áll lángokban, nincs mit eloltani!
Angelo tizenkét éves és rossz. Tudja ő ezt nagyon jól magáról, és a környezetében is tudja róla mindenki. Az apja egyszerű munkás ember, aki kifejezetten lelkesen gyepálja a gyerekét, az anyja meg egyszerűen mindent elfelejt, és összességében senki sem figyel rá, így Angelo a szokásos gyereklogikát követi, és rendbontással hívja fel magára a figyelmet. A könyv legelején van egy elejtett félmondat amivel Angelo mentegetni akarja magát, hogy csak azért viselkedik így, nehogy a többiek jó fiúnak higgyék, de gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy nem ez a helyzet. A történet ott kezdődik, hogy Angelo akaratlanul az egyik tanárnőjének a halálát okozza az egyik csínyével, és büntetésből Constantino atya felügyelete alá kerül, vidékre. (bár ez inkább a fülszövegből derül ki, a könyvben nincs leírva, hogy ki dönt így...) 
Észrevettem, hogy sose mondja azt, hogy ha, mindig azt mondja, amikor. Például nem azt mondta, hogy ha átmész a vizsgán, hanem azt, hogy amikor átmész a vizsgán…, nem azt mondta, hogy ha megtanulsz rendesen viselkedni, hanem azt, hogy amikor megtanulsz rendesen viselkedni… És ettől máris erősnek érezted magad, szinte legyőzhetetlennek. 
A történetvezetés kicsit darabos és az időbeli sík sem egyértelmű (mármint nem az a zavaró, hogy ugrál néha az időben, hanem, hogy még az évszakok felismerése is nehézkes. :P). Elnagyoltak a karakterek, és folyamatosan változik közöttük a viszony, hol jól kijönnek egymással, hol nagyon nem - és nekem kicsit gyanúsan sok volt a nevetés benne. De, ha ezektől eltekintünk, Angelo önmegismerése és talpra állása élvezhető, Constantino atya nevelési módszere érdekes, és imádtam a töretlen optimizmusát és a képeit. 
Én meg csak néztem, ahogy rajzol fürge kézzel, csillogó szemmel, töretlen lelkesedéssel, és azt gondoltam, hogy teljesen bolond. Ez az ember itt teljesen bolond. Ha egy gyík elszalad előtte, képes és krokodilnak rajzolja meg. 
Kicsit túl idealizált, helyenként vicces, de még a béna magyar borító ellenére is egy olvasásra érdemes. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése