2016. április 2., szombat

Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods

Tudom, a látszat egyelőre az, hogy borzasztó keveset olvastam még 2016-ban, de ennek mindössze az az oka, hogy még mindig reménykedek abban, hogy sikerül végigolvasnom az Anne Shirley sorozatot, és egyben írhatok majd róla. Mindenesetre most beiktattam pihenésként egy másik regényt, ami abból a szempontból jó döntés volt, hogy végre megint van kedvem a kezembe venni a hetedik kötetet. 
Alex Woods, a 17 éves főhős enyhén autisztikus jegyekkel rendelkezik, de határozottan megbízható elbeszélő - a saját bevallása szerint annyira nem tud hazudni, hogy meg se próbálja. Alex nem hétköznapi, ugyanis kiskorában eltalálta egy meteorit. Az epilepsziával küzdő, kórosan matematika és asztrológia iránt érdeklődő fiú azonban nehezen tud beilleszkedni az iskolában (és ez a tény ezen a ponton senkit nem is lep meg igazán), és egy jó pár különös véletlennek köszönhetően összebarátkozik a vietnami háborús veteránnal, Mr. Petersonnal, akivel közös szenvedélyük a Kurt Vonnegut könyvek olvasása. 
Tetszett, hogy Alex végig hiteles marad az olvasó számára, hogy hogyan ismeri meg egyre jobban önmagát, hogy hogy jön rá, mennyire fontos a gerincesség vagy a pacifizmus, és hogy ki kell állnunk az elveink mellett, még ha néha nehéz is. Ugyanakkor nem kötött le érdemben a könyv - a második felét egy huzamban olvastam végig, de ez csak helyrajzi kérdés, jól tudjuk, hogy azokat a könyveket, amik igazán lázba hoznak, nem olvasom egy hónapig... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése