2015. december 15., kedd

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

"Egyesek minden sátorba betérnek, amelyik mellett elhaladnak, mások gondosan tanulmányozzák a sátor fölött olvasható feliratot, mielőtt eldöntik, melyik sátrat válasszák. Van, akit annyira elbűvöl valamelyik sátor, hogy képtelen továbbmenni, inkább úgy dönt, ott marad mindaddig, amíg haza nem kell indulnia."
Ez a könyv kicsit az Időtlen szerelem trilógiára emlékeztetett, legalábbis a könyv borítója és lapjai tekintetében mindenképpen, csakhogy ez esetben más színek domináltak. Persze, egy könyv kapcsán nem akkora újság, hogy fekete-fehér, de ez esetben gyönyörű kiadásról beszélhetünk, ami remekül illik a tartalomhoz is.
"– Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes! – idézi Celia.
– Csak semmi Shakespeare, kérlek!
– Éppen az apám szellemével társalgok. Gondolom, ez feljogosít rá, hogy idézzem a Hamletet, ahányszor csak kedvem tartja. Egyébként régebben te is szeretted Shakespeare-t, Prospero!"
A cselekmény egy varázsló párbaj történetét meséli el, amelynek egy cirkusz a helyszíne. Csakhogy ez nem hétköznapi cirkusz: itt papír állatok, jégvirágok, felhősátrak vannak, és az alkalmazottak sem mindennapiak. Hivatalosan 30 évet ölel fel a történet, de mivel nem lineáris volt a cselekmény ábrázolás, ráadásul a történet helyszíne a Le Cirque des Rêves, azaz az Álmok Cirkusza, így gyakorlatilag egy másik realitásba kalauzol el minket.
Tetszett az órásmester rajongása, az éjféli vacsorák furcsa hangulata és Chandresh különcsége is. Tetszett, hogy nem nyomott el mindent a szerelmi szál, hanem mindenki életét figyelemmel tudtuk követni - különösen szerettem Baileyt, Pixit és Dixit. Tetszett, hogy az írónő nem félt megmutatni a veszteségeket sem, és hogy a végén gyönyörűen lekerekítette a történetet, és nemcsak indoklást kaptunk a párbaj létezéséről, hanem tanulságot is.
"A történetek megváltoztak, kedves fiam - mondja a szürke öltönyös férni, hangjában alig észrevehető szomorúság bujkál. - Nincsenek többé csaták a jó és a rossz között, sem elpusztítandó sárkányok, sem megmentőjükre váró leányzók. A legtöbb leány, legalábbis én így tapasztalom, manapság tökéletesen alkalmas rá, hogy megmentse saját magát. Legalábbis azok, akik érnek valamit. ... A jó és a rossz sokkal bonyolultabb manapság, mint amikor az egyiket egy hercegnő képviselte, a másikat egy sárkány, vagy az egyiket egy gonosz farkas, a másikat egy piros sapkás kislány. És vajon a sárkány nem hőse-e a saját történetének? És a farkas nem egyszerűen azt teszi-e, amit a farkasok szoktak? Bár azért talán nem minden farkas menne el odáig, hogy beöltözzön nagymamának, csak azért, hogy kicsit eljátszadozhasson a zsákmányával." 

4 megjegyzés:

  1. érdemes elolvasni? egyszer belekezdtem, de a legelején már azt éreztem, hogy annyira nem fog semmiféle meglepetést tartogatni, hogy nem igazán adtam neki esélyt, de azért mozgatja egy kicsit a fantáziám :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem tetszett - olyannyira, hogy képes voltam magammal cipelni a 600 oldalas könyvet, amiről alapból feltételeztem, hogy majd csak könnyed esti olvasmány lesz. :D De nekem az elejétől fogva tetszett az egész, valószínűleg jó passzban kapott el. :D
    (a most olvasott kortárs dán novellák nem istápolják ennyire a lelkem: ma reggel akkor jutottam arra a pontra, hogy talán félbe kéne hagynom az olvasásukat, mikor majdnem bőgni kezdtem a villamoson munkába menet. xD)

    VálaszTörlés
  3. hm, akkor államvizsga után lehet belenézek megint, valószínűleg szükségem lesz a lelkem istápolgatására :D (meg még sose ajánlottál olyan könyvet, ami ne tetszett volna :D)
    még nem találkoztam kortárs dán irodalommal :D de úgy tűnik akkor otthon és magányban ajánlott :D bár egyébként én már bőgtem könyvön könyvtárban, és csak a bent tanulók negyede nézett teljesen ketyósnak :D lehet neked a villamossal több sikered lenne :D

    VálaszTörlés
  4. Hát az első reakcióm az volt, hogy ha nekem így feloldotta a readers blockomat, tuti neked is bejön majd. Aztán láttam a goodreadsen, hogy félbehagytad. Aztán konstatáltam, hogy ez a könyv sehol nem kapható magyarul. Aztán elkönyveltem, hogy ez nem fog menni, és helyette másik elemek kerültek fel a "Seren szülinapi és karácsonyi ajándékcsomagja" listára. :D
    Én szerintem könyvtárban még nem, de tömegközlekedési eszközön már jó párszor bőgtem... A ma reggelibe mondjuk belejátszott a vak bácsi, akit múltkor én kísértem át a zebrán, és akkor kifejtette, hogy inkább a lábát vették volna el, mint a szeme világát. :'(
    Szerintem, ha mást nem is, Janne Tellert olvastál már. Mondjuk eddig az ő novellája volt a legjobb, igaz, az is a címadó.

    VálaszTörlés