2015. december 31., csütörtök

2015

Most, hogy Rennel hosszas értekezést folytattunk arról, hogy szoktam-e évértékelőket írni, most már ideje trendet teremteni. A tavalyi után továbbra sem tudok semmit ígérni, de nézzük, mi történt velem 2015-ben.

- Az idei év egyik célkitűzése az volt, hogy minden családtag saját, házi készítésű tortát kapjon a születésnapjára, és örömmel jelentem, sikerült is ezt megvalósítanom. Eszterházy-tortát például háromszor is sütöttem, szóval abban már igen nagy rutinom van! (fontos: Kati csoki torta receptje a szakdogás füzetben van - talán át kéne rakni a receptek közé!)
- Idén volt a családban eljegyzés, és megszületett Zsuzsi kisfia, Dávid is. Igyekszem őket rendszeresen látogatni, de ahhoz képest, hogy egy kerületben lakunk, olyan vacak a közlekedés a két hely között, mintha legalábbis Érdre kéne kijutnom - és ez a tény azért némileg hátráltat. :P
- Borzasztó sokat stresszeltem és idegeskedtem a BME miatt. Nagyon rossz szájízt hagyott bennem az egész képzés, viszont a tanulástól nem tudta elvenni a kedvem véglegesen, csak kicsit háttérbe szorította. Azaz, nagyon szeretnék jógázni meg németül tanulni, de egyelőre nem voltam elég bátor, hogy belevágjak, mert így is nagyon leterheltnek érzem magam, és mivel nagyon maximalista vagyok, ezért, ha már csinálom, jól akarom csinálni. Mindenesetre ott motoszkál a dolog folyamatosan a fejemben, szóval csak idő kérdése, mikor iratkozom be valahova.
- Az éves tervekben volt, hogy végre lefutom az 5k-t - de ez a terv, már megvan vagy 5 éve, szóval nem érint borzasztó mélyen, hogy továbbra sem jutottam el idáig. A 3k most már elég stabilan megy, de továbblépni jó ideje nem tudtam. Nagy váltás volt, hogy elkezdtem podcastokat hallgatni futás közben a zene helyett, így rengeteg random információval rendelkezem random témákról. (Arról nem beszélve, hogy a Serial első évada mekkora szerelem volt!)
- Február óta rendszeresen vizsgáztatok a TELC-nél, és még mindig meg tud lepni, mennyire másféleképpen szervezik a különböző helyszínek a vizsgákat. Borzasztó sok érdekes emberrel találkozom ilyenkor - sajnos általában a negatív értelembe véve, de néha van egy pár olyan is, aki állati cuki. :D
- Azt érzem, hogy összességében többet vagyok jó passzban, mint korábban - viszont ezért sokkal jobban megviselnek a mély pontok, és azok a reggelek, amikor úgy indulok el otthonról, hogy mindenki menjen a pokolba, és örüljenek, amiért egyáltalán bemegyek...
- Olvasás szempontból jóval rosszabbul teljesítettem, mint vártam, de erről már írtam. Reménykedek benne, hogy a következő év jobb lesz!
- Nagyon nagy pozitív élmény volt a nyári amerikai látogatás - hihetetlen izgalmas dolgokat láttunk és ettünk, kaptam egy laptopot (amiért örök hála a kereszt szüleimnek, mert amúgy a saját gépem májusban bedobta a törölközőt - néha és különböző fokokig fel lehet támasztani, de például most sem működik éppen :P), rengeteg filmet néztünk, és jetskiztem is. :D A tavi házból készült kép a háttérképem, így ha lazítanom kell, elég csak ránéznem!
- Másik nagyon pozitív dolog a nyári tábor, illetve a karácsonyi bál volt. Nekem első sorban nem is a programok, hanem az emberek miatt - bár magamat sokkal nyűgösebbnek éreztem alatta, mégis azt érzem, hogy az emberek miatt megérte elmenni mind a kettőre.
- Idén végig akartam volna csinálni a NaNo-t, de ez is csúfos kudarcba fulladt. Részben azért, mert kiderült, hogy jóval több szükségem van az előzetes tervezésre, mint hittem, részben azért, mert egyedül írni sokkal nehezebb, mint hittem, és részben pedig azért, mert a november és a december eleje is gyakorlatilag végig Szilvi szakdogájának a lektorálásával telt. De megcsináltuk, leadta, szóval már csak az államvizsga választja el a diplomától! 
- Kb. két hónapja álltam le a gyári hajápoló szerekről, ami jó döntés volt, mert sokkal könnyedebb a hajam, ugyanakkor még mindig próbálom kitalálni a megfelelő kúrát mellé, hogy kevésbé legyen száraz. Trial and error, baby,
- A környezetemben mindenkit továbbra is borzasztóan zavar, hogy nincs párom. Engem valamivel kevésbé. Ugyanakkor az igazán aktív kereséstől visszatart, hogy rossz vagyok az első benyomásokban, és nagyon nehezen nyílok meg az emberek előtt - jah, és erősen socially awkward vagyok, szóval nem hogy azt nem tudnám, hogy kezeljem az első randikat, de lövésem sincs, hogy kéne eljutnom egyáltalán odáig. Egyelőre azon az állásponton vagyok a témában, hogy lehet, hogy 2016-ban egy kapcsolatban találom magam, de egy kisebb csoda kell hozzá. :P
- A karácsony és az azt követő napok nálunk nyugisan, többnyire feszültségmentesen teltek. Mindenféle nagyon klassz dolgot kaptam, de a kedvencem a kávéfőző, ami most holtversenyben verseng a kanapéval a szerelmemért. Voltunk Csoportterápián is a családdal, ami az előzetesen hallott hírek ellenére nagyon jó volt. Sikerült a Csajokkal is összefutni egy közös vacsi erejéig, és ha minden igaz, február után visszahozzuk a közös havi randikat is!

Azt hiszem, kifejezetten büszke vagyok erre a méretes posztra. Azt hiszem, már csak az van hátra, hogy a jövő évi célkitűzéseket összeszedjem: Jövőre szeretnék többet találkozni a barátaimmal, elolvasni 30 könyvet (az idei csúfos bukás elrettentett, így jövőre valami racionálisabb célra gondoltam), lefutni az 5k-t (what a surprise!), kipróbálni a jógát (optimálisan szeretnék neki egy 3 hónapos próbaidőszakot adni, de majd meglátjuk), beiratkozni egy német nyelvtanfolyamra, és elmerészkedni egy randira (Ren a 3 mellett lobbizik, de legyünk realisták, már az egy is csoda lesz, ha összejön :P). 

4 megjegyzés:

  1. A jógára lennék hű társad. Anno próbáltam Debrecenben, tetszett, de egyedül kicseszett lusta vagyok, kell egy társ.

    VálaszTörlés
  2. Huhú, örülök a jelentkezésednek! Ha nem zavar, hogy soha nem jógáztam, és valószínűleg jó béna leszek, szívesen megyek veled! így nekem is több lesz a motivációm belevágni! <3

    VálaszTörlés
  3. És boldog új évet neked is! :D

    VálaszTörlés