2015. október 23., péntek

Maggie Stiefvater: The Wolves of Mercy Falls

Mindössze egy miskolci kocsiút kellett, hogy végre befejeztem azt a trilógiát, amit - érzésem szerint - kb. ezer éve olvastam, nevezetesen a Shiver, Linger és a Forever című könyveket Maggie Stiefvatertől. Mivel korábban a The Scorpio Races nagyon tetszett tőle, és a zenéje is szimpatikus volt, azt hittem, egy másik könyvvel nem választhatok mellé. Tévedtem. 
Először is, borzasztó sablonos volt a történet: vérfarkasok, szerelem első látásra, szülők, akik soha sincsenek jelen, estébé. Véleményem szerint fölösleges volt 3 könyvben kifejteni a sztorit, mert a többség értelmetlen nyavalygás volt, ráadásul a magyar fordítás is elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Nem érzem, hogy bármit nyertünk volna azáltal, hogy több szereplő szemszögéből olvastuk a történetet, mert kb. minden szereplő ugyanolyan volt narratíva tekintetéből, és nekem ilyen módon nem lett hitelesebb az egyéni szenvedésük. A kedvencem Rachel volt, aki olyannyira epizód szereplő volt, hogy kb 5 perc műsoridő jutott neki összesen a 3 könyvben. Erős fenntartásaim voltak a főszereplők által produkált szerelmi szállal is, ami az elején aggasztóan a bestialitás felé hajlott, hogy aztán a végén egy borzasztóan eldurvult társfüggőségben tejesedjen ki... És a legdurvább az, hogy ez van úgy beállítva, mint egy szerelem hiteles képe. Újabb indok, amiért nem vagyok kapcsolatban. :P
Mindenesetre, ha valaki szeretné megkaparintani a könyveket, záros határidőn belül jelezze, mert szerintem hamar el fogom adni v ajándékozni őket. :P
(És apropó, Miskolc: ha valaki arrafelé jár, ejtse útba a Csülök csárdát. Bár nincs az étlapon, a Keczeli Tibi kedvence nagyon finom! ;))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése