2015. április 19., vasárnap

Nerves

Hatalmas rajongója vagyok a self-care-nek, már csak azért is, mert tudatában vagyok, hogy ha most szétcsúszom, annyi dolgom van, hogy addig nem tudnám összevakarni magam, míg véget nem ér a sulim. Szóval igyekszem a lehetőségeimhez mérten sokat aludni, normálisan étkezni, rendszeresen mozogni, eleget olvasni vagy filmezni, és fenntartani a társas kapcsolataimat - ugyanakkor, ilyenkor, amikor lebetegszem, borzasztó lelkiismeret furdalásom van, hogy a kollégákat cserben hagyom, így most is Larának kellett rábeszélnie, hogy maradjak otthon. Amúgy a döntés teljesen jogos volt, mert 4 napon keresztül folyamatosan hőemelkedésem volt és szenvedtem, de micsoda öröm volt, mikor pénteken végre úgy keltem, hogy jobban vagyok! 
Hihetetlenül fáradt voltam folyamatosan, a mosogatáshoz heroikus erőket kellett megmozgatni, az ebédelés közben meg kellett állnom szüntet tartani, de a hét elején még így is neki kellett állnom tanulni, mert leadási határidőim voltak. Sajnos, igen erős a gyanúm, hogy ez a lebetegedés is, és a már most folyamatosan jelentkező gyomorgörcs is pszichoszomatikus, csakhogy cseppet sem nyugtat meg, hogy még 7 hetem van hátra, mert rengeteg mindent kell még addig tanulni, és a levlistánkon naponta rengeteg pánikolós hangvételű levél érkezik, mert más sem tudja, mit és hogyan kéne csinálni... 
Jövő héten be kéne köttetni a szakdogám, és megírni az annotációt és megcsinálni a ppt első változatát, mindeközben pedig az alkalmazott vezetéselmélet könyveket olvasni, hogy ne szakadjak majd meg a szigorlat előtt... Ha a gyomorgörcsök 27-ig maradnak, az is több, mint szeretném, ha tovább, akkor lehet, valami kreatív módszerrel védekeznem kéne, nehogy gyomorfekélyem legyen még így gyorsan, mielőtt végzek az egész nyüves BME-vel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése