2015. március 10., kedd

Janne Teller: Semmi

Semminek sincs értelme.
Ezt régóta tudom.
Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.
Burcitól volt szerencsém kölcsönkapni ezt a könyvet, amit ő még tavaly olvasott.
Az alaptörténet szerint Pierre Anthon rájővén, hogy a világon minden értelmetlen, kisétált a nyolcadik osztályból, és utána a szilvafán ülve kiabálta a többieknek az élet nagy igazságait. Nevezetesen azt, hogy semminek nincs értelme. Az osztály tagjait pedig elkezdi nyomasztani, hogy mi van, ha Pierre Anthonnak mégis igaza van, így elkezdik építeni a Fontos Dolgok Halmát, ahova ki-ki egy számára érdekes tárgyat hoz el. Egyfelől borzasztó zavarónak tartom, hogy semmilyen felnőttnek nem tűnt fel három hónap alatt, hogy gond van - azon túl, hogy Pierre Anthon a szilvafán gubbaszt és messziről elkerüli az iskolát, az osztály is kezd egyre jobban szétesni, ahogy egyre durvább dolgokat kell beszolgáltatniuk. 
Bárány Tibor remek utószóval egészítette ki a regényt, emelte ki, hogy az identitásunk feladása nem megoldás, és hogy pszichológiailag miért is voltak olyan lehetetlen helyzetbe a gyerekek. Nekem Burival ellentétben nem volt kifejezett Pierre Anthon-korszakom, de néha én is belefáradok mindenbe, csak én ezt amolyan csöndes kétségbeeséssel intézem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése