2014. október 19., vasárnap

E. Lockhart: We Were Liars

A második readathon eredményei egy hajszálnyival rosszabbak lettek, mint az áprilisi eredmények: 13 perccel kevesebbet olvastam (azaz 6 óra 18 percet), ami alatt 348 oldalnak sikerült a végére érnem. Bármennyire is szerettem volna szabaddá tenni ezt a napot és csak az olvasásnak szentelni, nem sikerült: reggel konzultáción kezdtünk, utána Apával angoloztam, aztán este Ashley-vel Journey-re mentünk. Ja, és ezek mellett még aludtam meg szurkoltam is! :D 

Better than chocolate, being with you last night. Silly me, I thought nothing was better than chocolate. In a profound, symbolic gesture, I am giving you this bar of Vosges I got when we went to Edgartown. You can eat it, or just sit next to it and feel superior. //30//
A történet a Sinclair család tablóját mutatja be, az egyik unoka, Cadence szemszögén keresztül. Cady nem megbízható mesélő, már csak azért sem, mert 15 évesen balesetett szenvedett, ami miatt részleges amnéziája, és hasogató migrénjei vannak. Kicsit értetlenül és tétovázva botladozunk mi, olvasók, is a történetben Cadence emlékei után kutatva. Cady kevés dolgot tud biztosan, de a Gat iránt érzett szerelme sosem kérdéses számára, ahogy az sem, mennyire szereti a Liars néven futó kis csoportjukat - de a családi perpatvar, az ennek köszönhető mérhetetlen alkoholfogyasztás és a nagyapjuk egyre őrültebb viselkedése fenyegeti a kis csapat közös jövőjét. 
Ebben a könyvben nincsenek szójátékok, de néha egész versszerűen tördelt a szöveg, és a mesei elemek remekül illeszkedtek a történetbe. Annyi remekül elrejtett mondat volt, amiből rájöhettem volna a végére, de nem, engem teljesen váratlanul ért a befejezés.

2 megjegyzés: